Studio Legale Molnar

19/08/2026

MELYIK A HELYES MEGNEVEZÉS ÉS JOGI FORMA AZ OLASZORSZÁGI INGATLANUNK TURISZTIKAI CÉLLAL TÖRTÉNŐ KIADÁSA ESETÉN:
BED&BREAKFAST - AFFITTACAMERE - CASA VACANZA?

Gyakran merül fel ügyfeleink részéről a kérdés, és az a tapasztalatunk, hogy meglehetősen kevesen ismerik az ingatlanok turisztikai jellegű kiadásához szükséges szabályokat.

A fent megjelölt és a gyakorlatban leginkább elterjedt három típus mind a szállodán kívüli szálláshelyek kategóriájába tartozik, de több szempontból is megkülönböztethetők egymástól: a tevékenység jogi jellege, az üzemeltetés, a kötelező szolgáltatások, valamint az adó- és közigazgatási szabályozás tekintetében. A különböző szálláshelyek szabályozása az olasz Alkotmány 117. cikke értelmében regionális hatáskörbe tartozik (turizmus), ezért a részletes meghatározások régiónként eltérőek — de az alapvető szerkezet közös, ezekről most dióhéjban egy rövid összefoglaló, amely segíthet eldönteni, hogyan szeretnék hasznosítani a megvásárolt olasz ingatlant.

1. Bed & Breakfast (panzió):
Családi, jellemzően nem vállalkozói jellegű tevékenység, amelyet abban a lakásban folytatnak, ahol a tulajdonos életvitelszerűen él.
Legfőbb jellemző: berendezett, felszerelt szobák + reggeli és ágynemű biztosításának kötelezettsége.
Korlátozott szobaszám (gyakran 3–4, az egyes regionális törvények szerint – pl. a Lombardiában elfogadott 27/2015. sz. regionális törvény 4 szobára korlátozza az üzemeltethető szobák számát.
2025-től létezik egy kifejezetten a B&B-kre vonatkozó ATECO-kód, az 55.20.41, amely formálisan megkülönbözteti őket a vendégszobáktól és a nyaralóktól.
Kapcsolat a vendéggel: nem bérbeadás, hanem szolgáltatásnyújtás vendéglátás formájában (a vendég ügyfél, nem bérlő).

2. Affittacamere (vendégszoba, vendégház, Guest House):
A panzióval ellentétben ez mindig vállalkozói jellegű tevékenység: áfás számla kötelező, valamint bejegyzés a Kereskedelmi Kamarába.
Nem követelmény, hogy a bérbeadó a lakásban lakjon.
Egy bizonyos nagyobb számú szobát is kínálhat (gyakran 6-ot, amelyek a regionális jogszabályok szerint akár ugyanazon épület több ingatlanegységére is eloszthatók), szállodai jellegű opcionális szolgáltatásokkal (takarítás, ágyneműcsere, reggeli).
Középutat jelent a vállalkozóként üzemeltetett B&B és egy kis szálloda között.
Csak zárójelben jegyzem meg: a „Guest house” szabadon használható kereskedelmi elnevezés, amelynek önálló jogi jelentősége nincs – a tevékenység konkrét jellemzőitől függően a hivatalos besorolás mindig vendégház, B&B vagy nyaraló marad.

3. Casa vacanza (kiadó nyaraló):
Önálló és független lakóegység (saját konyhával és fürdőszobával), rövid távú tartózkodásra szánt, amely nem rendelkezik a B&B-re jellemző szállodai szolgáltatásokkal (nincs reggeli, az üzemeltető nem tartózkodik a helyszínen).
A bérbeadó vállalkozói/nem vállalkozói jogállása az üzemeltetett ingatlanok számától és a regionális jogszabályoktól függ: számos régió küszöbértékeket határoz meg (gyakran 3 egység körül), amelyek felett a tevékenységet vállalkozói tevékenységnek tekintik, tehát meg kell igényelni az adószámot és vállalkozóként könyvelni.
Figyeljünk a gyakran tévedésekhez vezető különbségtételre a regionális szabályozás alá eső kiadó nyaraló, valamint az 50/2017 sz. törvényerejű rendelet 4. cikke szerinti turisztikai bérbeadás/rövid távú bérbeadás között: ez utóbbi nem feltétlenül igényel áfa-szám megnyitását, de az Adóhivatal szerint 2026-tól a nem vállalkozói formában történő turisztikai bérbeadás határértéke két ingatlan — a harmadiktól kezdve a tevékenységet vállalkozói tevékenységnek tekintik, áfa-szám megnyitásának kötelezettségével, amely küszöbérték önálló és elkülönül attól (gyakran három egység), amelyet az egyes regionális törvények a szigorú értelemben vett nyaraló esetére előírnak.

Közös, átfogó kötelezettségek (a választott formától függetlenül)
- SCIA/bejelentés az illetékes önkormányzatnál
- CIN (nemzeti azonosító kód), 2024-től kötelező, a hirdetésekben is feltüntetendő
- a vendégek bejelentése az Alloggiati Web rendszeren keresztül (vagy egyenértékű regionális rendszereken, pl. Ross1000 Lombardiában) a rendőrség felé
- turisztikai adó beszedése, amennyiben az önkormányzat ezt előírja.

Ha kérdésük van az olasz ingatlan hasznosításával kapcsolatosan, keressék irodánkat, magyar nyelvű jogi tanácsadással kapcsolatosan időpontfoglalás a (30) 587 3006 telefonszámon vagy e-mailben: [email protected]

15/08/2026

NYÁR, TENGER, NYARALÓ...
A legtöbb ingatlanvásárló, aki irodánkban megfordul, főként a nyári hónapokban, tengerközeli ingatlant keres. Ami érthető, hiszen a tenger a legtöbb ember képzetében a szabadság, a nyugalom, a végtelenség szinonímája. Különösen érvényes ez olyan országokból érkező vásárlókra, amelyeknek nincsen tengerpartja.
Mire érdemes azonban odafigyelni, amikor vásárlásban gondolkodunk?
A tengerparti vagy a legalábbis tengerparti kilátással rendelkező ingatlanok árai meglehetősen különböznek a régiók, az infrastruktúra és az ismertség függvényében.
Miután a leggyakoribb kérdések irodánkban Szardíniára és Puglia régiójára vonatkoznak, összeválogattuk ezen régiók aktuális négyzetméterárait. Ezekről bővebben és alaposabban a nyári szünetet követően egy következő posztunkban fogunk írni. Most dióhéjban azoknak, akik az utóbbi időben keresték meg irodánkat ezen régiók vonatkozásában.

Szardínián a régiós átlag (Szardínia egészét tekintve, 2026 áprilisában): kb. 1.056–3.047 €/m²
Tartományok szerint a legalacsonyabb Oristano, legmagasabb Sassari megye, Sassari megyében 3.047 €/m² körüli, míg Oristano megyében 1.056 €/m² körüli az átlagár 2026 áprilisában.
Tudni kell azonban, hogy az átlagot igencsak megemeli a Costa Smeralda (Porto Cervo, Porto Rotondo) övezet: ez a legdrágább övezet Olaszországban, 26.000–32.000 €/m² közötti eladási árakkal; villáknál/tetőtereknél 12.000–18.000 €/m² tartomány jellemző tengerre "csak" néző ingatlanoknál, míg a közeli Arzachena-öbölben és Porto Cervo tágabb környékén átlagosan kb. 4.000–4.500 €/m² ár.
Ha az ingatlan különleges adottságokkal rendelkezik vagy fekvése és a kilátása egyedi, ennek többszöröse is lehet a tényleges piaci ár. Éppen ezért javasolt mindig helyi műszaki szakember és ingatlanjogász bevonása egy ilyen jellegű vásárlásba. Ezek körül az ingatlanok körül ugyanis igen sok legenda terjeng, a valós értéket csakis szakember tudja megfelelően meghatározni.

Puglia partvidékén ugyanakkor a régiós átlag (a teljes tartományra vetítve, 2026 márciusi adatok szerint): 1.437 €/m², Bari környékén1.791 €/m², Taranto övezetében1.044 €/m²
- Ostuni (a "Fehér Város"): 3.625 €/m², a régió legdrágább tengerparti települése, 2022–2026 között 15,5%-os áremelkedéssel
- Gallipoli: 2.688 €/m² (történelmi belvárosban akár ennek duplája is)
- Otranto: 2.433 €/m²
- Polignano a Mare: 2.795 €/m² (2026 májusa), szemben az 1.805 €/m²-es környékbeli átlaggal.
Ezen régióban is elmondható, hogy egy-egy ingatlan fekvése, adottságai és/vagy felszereltsége alapján az átlagár többszörösét is érheti, óvatosnak kell azonban lenni, hogy ne csábítsanak el olcsón "feltupírozott", de alapvetően műszakilag problémás ingatlanokkal.

Mint látható, a pugliai partvidék jelenleg lényegesen mérsékeltebb (1.400–3.600 €/m² közötti árban), míg Szardínia — különösen a Costa Smeralda — az olasz csúcskategóriás piac egyik legdrágább szegmense, ahol a luxusövezetekben az árak akár tízszeresét is elérhetik a pugliai csúcsértékeknek.

Ha vásárlásban gondolkodnak, a jelenlegi piaci kínálat alapján mindenki találhat a saját igényének és pénztárcájának megfelelő ingatlant, de javasoljuk, hogy mindig forduljanak jogi-ingatlanjogi, illetve építésügyi-műszaki kompetenciával rendelkező szakemberhez.

Kétnyelvű és mindkét országban eljárási jogosultsággal rendelkező ügyvédi irodánk a nyári szünetet követően továbbra is felkészülten várja a kedves érdeklődőket. Kapcsolatfelvétel az [email protected] vagy az [email protected] címeken.

További kellemes nyarat és jó nézelődést kívánunk!

27/07/2026

Ha ingatlant készül vásárolni Olaszországban, mindenképpen olvassa el az alábbi posztot és kövesse az alábbi blogunkat a külföldiek ingatlanvásárlásáról.

MIT KÉRDEZZEN MEG AZ INGATLANKÖZVETÍTŐTŐL, AMIKOR MAGA VÁSÁROL INGATLANT OLASZORSZÁGBAN - (ÉS MELY KÉRDÉSEKET TEGYE FEL ÖNMAGÁNAK EZEK FÜGGVÉNYÉBEN)?

Mikor épült az ingatlan? (Tudja milyen szabályok vonatkoznak adott időszakban épült ingatlanokra?)
A mostani tulajdonos milyen jogcímen szerezte a tulajdonát? (Ismerni kell a következményeit, ha a mostani tulajdonos 10 éven belül örökölt vagy ajándékba kapta az ingatlant. Ismeri az olasz jogi szabályozást?)
Milyen felújítások, építkezések történtek a jelenlegi tulajdonos birtoklása alatt? (Tisztában van az olasz urbanisztikai, építésügyi szabályokkal és kötelező előírásokkal?)
Van még fizetendő banki hitel az ingatlanon? (Ezekre vonatkozóan hogyan kell egyeztetnie a közjegyzővel, mire figyeljen?)
Vannak közös részek az ingatlanban? Van társasház az épületben, amelynek a megvásárolandó ingatlan a része? (Ismeri Ön a társasház esetében a vonatkozó jogszabályokat, az egyetemleges felelősségről, a kötelezően átnyújtandó iratokról?)
Mikor lett kialakítva a víz- és villamoshálózat? Megfelelnek a mai biztonsági előírásoknak? (Ismeri a vonatkozó jogi szabályozást, mit követelhet az eladótól és mire nem kötelezhető? )
Működnek a közüzemek? (Ha nem, ismeri az ezekre vonatkozó szabályokat? Milyen jogai vannak, ha nem működnek ezek?)
Mit tartalmazzon az adásvételi szerződés a kötelező elemeken kívül? (Tud ezekről érdemben egyeztetni a közjegyzővel? Ismeri a jogait?)
Hogyan határozzák meg a vételárat és milyen illetékek alkalmazhatóak? (Mit tud az olasz adásvétel adózási szabályairól, az illetékekről és a költségmegosztásról?)
Milyen formai feltételeknek kell megfelelni, ha Ön, mint vevő nem beszéli az olasz nyelvet? (Ne dőljenek be az egyszerű fordításoknak, mert azok semmit nem érnek szakmai magyarázat nélkül.)
Házastársával vásárol? Egyeztettek a közjegyzővel a nemzetközi családjogi kérdésekben? Esetleges válás esetén az alkalmazandó jogról? (Miután ezekben sok közjegyző sem jártas, egyeztett előzetesen nemzetközi családjoggal/vagyonjoggal foglalkozó ügyvéddel?)
Öröklésjogi szempontból ismeri, hogy milyen szabályok vonatkoznak a külföldi vagyonelemekre? (Kapott tanácsot szakjogásztól, hogy külföldi ingatlan vásárlása esetén hogyan alakulnak a hagyatékra vonatkozó nemzetközi jogszabályok?)

Ezek és még sok egyéb kérdés szükséges, hogy megválaszolásra kerüljön ahhoz, hogy felelősséggel és gond nélkül tudjon ingatlant vásárolni. Az olasz urbanisztikai szabályok rendkívül összetettek, s sokszor még az olasz szakembereket is próbára teszik.

Ha ezekre a kérdésekre nem tudnak Önöknek kielégítő választ adni, keressenek minket bizalommal, dr. Molnar Krisztina Ilona olasz ügyvéd és a vele együtt működő szakemberek mindenben a segítségére állnak.
[email protected]
(30) 587 3006
Irodánk évek óta foglalkozik ingatlan külföldiek adásvételével, ingatlanjoggal. Magyarországon és Olaszországban rendelkezünk ügyvédi irodával, ügyvédi praxissal. Nemcsak fordítunk, ismerjük a két ország jogrendszerének az eltéréseit, a bürokratikus buktatókat, 25 éves tapasztalat áll mögöttünk.
Nálunk minden vásárlást részletes, esetre szabott, magyar nyelvű konzultáció előz meg. (Enélkül nem is lehetséges felelősségteljes döntést hozni egy ingatlanvásárlásról.)
Valljuk, hogy felkészülten öröm lesz a vásárlás, szakemberekkel minden probléma áthidalható, de érdemes nagyon óvatosnak lenni, mert később sokszor már nem lehet egy adott döntést korrigálni.

Szánjon időt a fenti kérdések átgondolására, hogy pozitív élmény maradjon az ingatlanvásárlás!

12/03/2026

MEDIAZIONE FAMILIARE TRANSFRONTALIERA

NEMZETKÖZI CSALÁDJOGI ÜGYEK - NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁS A MEGOLDÁSUKRA

A határokon átnyúló családjogi mediáció témájában tartott online konferencián vettünk ma részt.
Mert ez is a megoldás része lehet…

Köszönet
dr. Tiziana Pagliarolinak (Autorità Centrale presso il Dipartimento per la giustizia minorile e dí comunità)
Avv. Ester Di Napolinak (Università di Ferrara e consulente iCare2)
Prof. Francesca Maolinak (Università San Raffaele Roma)
Prof. Laura Carpanetonak (Università degli Studi di Genova)
Dr. Daja Wenkenek…

13/01/2026

ÉRDEKES JOGÉRTELMEZÉSI DÖNTÉS A JOGHATÓSÁGI MEGÁLLAPODÁSOK KÉRDÉSÉBEN
az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából (Luxemburg)

A joghatóság megválasztására vonatkozó megállapodások és a Brüsszel I bis rendelet lényegi érvényessége
(Európai Bíróság, 2025. október 30-i ítélet, C-398/24. sz. ügy, Pome – ECLI:EU:C:2025:843)

2025. október 30-i ítéletével (C-398/24. sz. ügy) az EU Bírósága a 1215/2012/EU rendelet (a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló „Brüsszel I bis”) 25. cikkének (1) bekezdéséről, az úgynevezett „joghatóság meghosszabbításáról” határozott. A rendelkezés lehetővé teszi a felek számára, hogy egy tagállam bíróságát vagy bíróságait illetékessé tegyék, „kivéve, ha a megállapodás az adott tagállam jogszabályai szerint anyagi jogilag érvénytelen”, és pontosan meghatározza a megállapodás formális érvényességének feltételeit.

A tényállás és az előzetes kérdés:
A és B közös tulajdonban vásároltak egy lakást Észtországban. Szerződést kötöttek, amelyben A átruházta B-re közös tulajdonrészét, B pedig elismerte A-val szembeni tartozását. A szerződést az észt jog hatálya alá helyezték, és belefoglaltak egy joghatósági választási záradékot, amelyben az észtországi Harju elsőfokú bíróságot jelölték meg. Egy idő után A e joghatósági kikötésre hivatkozva B-t az észt bíróság elé idézte, és követelései teljesítését kérte.

Az észt bíróság nem ismerte el joghatóságát. Úgy vélte ugyanis, hogy a Brüsszel I bis rendelet 25. cikke értelmében a joghatósági megállapodás érvénytelenséget szenved a felperes tagállam joga, azaz az észt jog szerint. Az észt polgári perrendtartás szabályai csak akkor engedélyezik a joghatósági megállapodásokat, ha azok a szerződő felek gazdasági vagy szakmai tevékenységére vonatkoznak. Az észt bíróság szerint ez a feltétel a jelen ügyben nem teljesült.

A a Harju bíróság határozatát a tallinni fellebbviteli bíróság előtt megtámadta. Úgy vélte, hogy a „tartalmi érvényesség szempontjából érvénytelen” kifejezés kizárólag az anyagi jogra utal, és nem az észt polgári perrendtartási szabályokra.
A Tallinni Fellebbviteli Bíróság elutasította a fellebbezést, és megerősítette az első fokon hozott ítéletet. A bíróság szerint annak megállapításához, hogy a fórumválasztási kikötés az észt jog szerint anyagi jogilag érvényes-e, nemcsak az észt anyagi jog rendelkezéseire kell hivatkozni, hanem az észt polgári perrendtartás említett szabályaira is, amennyiben azok a szóban forgó jogvitára vonatkoznak. E szabályok ugyanis anyagi jogi és nem eljárásjogi jellegűek.

A ezután az észt legfelsőbb bírósághoz fordult, és ismét előterjesztette azt az érvet, hogy a 25. cikk kizárólag a nemzeti anyagi jogra utal, és nem a polgári perrendtartási törvénykönyvben foglaltakra.
A Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és az Európai Unió Bíróságához fordul, hogy a Brüsszel I bis rendelet 25. cikke alkalmazásában az a tény, hogy az észt polgári perrendtartás szerint a joghatósági megállapodás érvényessége attól függ, hogy a megállapodást a felek gazdasági vagy szakmai tevékenységük keretében kötötték-e, anyagi jogi érvényességi kérdésnek minősül-e.

A döntés:
A Bíróság elsősorban egy közelmúltbeli ítéletére hivatkozik, amelyben tisztázta, hogy az „anyagi jogi érvényesség szempontjából érvénytelen” fogalom magában foglalja „a szerződéses jogviszonyt érvénytelenné tevő általános érvénytelenségi okokat”, és különösen „a beleegyezés hibáit, mint például a tévedés, a csalás, az erőszak vagy a szerződéskötési képesség hiánya” (EU Bíróság, ítélet, 2025. február 27., C‑537/23. sz. ügy, Società Italiana Lastre, ECLI:EU:C:2025:120).

A jelen ügyben a Bíróság megállapítja, hogy az észt jog által előírt feltétel, miszerint a természetes személyek között alkalmazandó joghatósági záradék csak akkor érvényes, ha a jogvita e személyek gazdasági és szakmai tevékenységéhez kapcsolódik, nem képez „tartalmi érvénytelenséget” a 25. cikk alkalmazásában. Ugyanis, bár ez a feltétel „az érintett személyek szerződéskötési képességéhez” hasonlítható, nem tartozik „a kiskorúak vagy gondnokság alatt álló nagykorúak klasszikus cselekvőképességének hiányához”. Inkább „a szerződő felek által végzett, nem magánjogi tevékenység típusára” vonatkozik.
A Bíróság szerint ezt az értelmezést megerősítik a rendelet 25. cikkében meghatározott célok, amelyek „a felek autonómiájának tiszteletben tartására és a kizárólagos joghatósági megállapodások hatékonyságának erősítésére” irányulnak. A Bíróság magyarázata szerint „a 25. cikk […] a felek akaratának autonómiájának elvén alapul […] és ezen elv nevében a felek közötti akaratnyilvánítási megállapodás indokolja, hogy elsőbbséget élvezzen egy olyan bíróság megválasztása, amely nem lenne illetékes a 1215/2012 rendelet alapján”.
Az észt nemzeti jog által előírt feltétel, miszerint a joghatóságra vonatkozó megállapodás érvénytelen, ha a jogvita nem kapcsolódik a szerződő felek gazdasági és szakmai tevékenységéhez, ellentétes lenne a felek akaratának e függetlenségével.
Az említett értelmezés összhangban állna a Brüsszel I bis rendelet általánosabb céljaival is, amelyek szerint „a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági vitákkal kapcsolódó szabályokat egy uniós jogi eszközben kell egységesíteni […] a jogbiztonság erősítése és az igazságszolgáltatás hatékonyságának elősegítése érdekében”. Ezek a célok a Bíróság szerint veszélybe kerülnének, „ha a nemzeti jogalkotó a joghatóságot megállapító megállapodásokra vonatkozóan különleges kiegészítő érvényességi feltételeket vezethetne be, amelyek különösen a felek tevékenységének típusával fennálló összefüggésre vonatkoznának”.
Ezen megfontolások alapján a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Brüsszel I bis rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében nem okoz tartalmi érvényesség szempontjából semmisséget” az alkalmazandó nemzeti jog által előírt feltétel, miszerint a természetes személyek között létrejött joghatósági megállapodás csak akkor érvényes, ha a szóban forgó jogvita kapcsolódik e felek gazdasági vagy szakmai tevékenységéhez.

(Köszönet a cikk eredeti szerzőjének, Maura Lospallutimak és az Aldricus csapatának)

08/01/2026

EGY ÚJ, MEGOSZTÓ DÖNTÉS GYERMEKEK JOGELLENES ELVITELE KAPCSÁN

Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2025. december 16-án hozott ítélete a 42758/23. sz. ügyben, Z. és társai kontra Finnország

A 2025. december 16-án hozott ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága kitért az ECHR 8. cikkében foglalt, a magán- és családi élethez való jogot biztosító kötelezettségekre, amelyek a 1980. évi Hágai Egyezményben foglaltak szerint a kiskorúak jogellenes külföldre vitele esetén a visszahozatali kérelem elbírálására felkért bíróságokra vonatkoznak. A vizsgált ügyben egy orosz állampolgár apa a gyermekek édesanyjának beleegyezése nélkül Finnországba vitte gyermekeit (akik 2011-ben és 2013-ban születtek), és menedékjogot kért a finn hatóságoktól magának és kiskorú gyermekeinek.

A jogellenes elvitelre 2022-ben került sor. A finn területre való megérkezés után az apa menedékjogot kért magának és gyermekeinek, mivel ellenezte az oroszországi jelenlegi rendszert és az ukrajnai háborút. A kérelmet 2023 decemberében elfogadták (mind az apa, mint fő kérelmező, mind a kiskorú gyermekek esetében).
A menedékjog iránti kérelem elbírálása alatt az anya az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján Finnországban visszahozatali eljárást indított gyermekeinek Oroszországba való visszatérésére.
2023 szeptemberében a finn legfelsőbb bíróság, megsemmisítve a fellebbviteli bíróság határozatát, elrendelte mindkét gyermek Oroszországba való visszatérését. A Legfelsőbb Bíróság úgy vélte, hogy nem bizonyított, hogy a visszatérés miatt a kiskorúak fizikai vagy pszichológiai veszélynek vagy egyébként elviselhetetlen helyzetnek lennének kitéve, sem az általuk látogatott iskola, sem bármely más ok miatt. A Legfelsőbb Bíróság egyébként azt is megállapította, hogy a tizenkét éves idősebb fiú határozottan és őszintén ellenezte a hazaszállítást, és olyan életkorba és érettségi fokba lépett, hogy véleményét figyelembe kell venni. A kisebbik fiú, aki akkor tíz éves volt, szintén ellenezte az Oroszországba való visszatérést, bár még nem érte el azt a kort és érettségi szintet, amelynek figyelembevétele indokolt lett volna.

A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint azonban, bár igaz, hogy a gyermekek Oroszországba való visszatérése valószínűleg megnehezíti majd számukra az apjukkal való kapcsolattartást, a gyermekek érdeke az volt, hogy visszatérjenek Oroszországba, ahol továbbra is az anyjukkal élhetnek, akivel a jogellenes elvitelük előtt is éltek. Figyelembe véve a Hágai Egyezmény célját, a visszatérést akadályozó okok korlátozott alkalmazását és azok diszkrecionális jellegét, a legidősebb fiú kifogásainak nem lehetett olyan súlyt tulajdonítani, amely megakadályozta volna a gyermekek Oroszországba való visszatérését.

Az apa által benyújtott több rendkívüli eljárás indítása a visszahozatalt elrendelő végzés megsemmisítésére a finn legfelsőbb bíróság által több soron elutasításra került. A bíróság különösen úgy vélte, hogy a kiskorúaknak nyújtott menedékjog önmagában nem mentesíti az államot az 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti kötelezettségei alól. A menedékjog megadásáról szóló döntés nem minősülhet olyan új ténynek, amely a visszaviteli eljárás eltérő kimenetelét eredményezhetné, mivel a kiskorúak menedékjogát az apjuk menedékjogából vezeti le, amely tehát nem a kiskorúaknak az Oroszországba való visszatérésük esetén fennálló kockázaton alapult.

Az apa ezért úgy döntött, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, és saját nevében és gyermekei nevében fellebbezést nyújt be az ECHR 8. cikkének megsértése miatt.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése:
https://hudoc.echr.coe.int/eng%23%7B%22dmdocnumber%22:%5B%22859859%22%5D,%22itemid%22:%5B%22001-96157%22%5D #{%22itemid%22:[%22001-247557%22]}

Tekintettel a befogadó államnak az 1980. évi Hágai Egyezmény rendszerében biztosított mérlegelési jogkörére, amelyet az ECHR 8. cikkének fényében értelmeztek, az EJEB nem talált okot a finn legfelsőbb bíróság döntésének megcáfolására.

Bár a visszavitelt elrendelő határozat beavatkozást jelentett a felperes családi élethez való jogába, az EJEB megállapította, hogy ez a beavatkozás a finn joggal összhangban, az összes érintett személy jogainak és szabadságainak védelmének törvényes céljával összhangban történt, valamint oly módon, amely egy demokratikus társadalomban szükségesnek tekinthető, így teljesítve az ECHR 8. cikkének (2) bekezdésében előírt összes követelményt.

Az utóbbi követelmény tekintetében az EJEB hangsúlyozta, hogy meg kell vizsgálni, hogy a finn bírók megfelelő egyensúlyt teremtettek-e a szóban forgó érdekek között, elsősorban figyelembe véve az érintett kiskorúak legjobb érdekeit, tekintettel a nemzeti hatóságoknak az ECHR 8. cikkében meghatározott mérlegelési jogkörére.

Az EJEB véleménye szerint a nemzeti bírók eljárása megfelelt a fent említett követelményeknek, mivel a finn legfelsőbb bíróság:
- megvizsgálta az apa által előterjesztett összes állítást, és minden kérdést alaposan megvizsgált, támaszkodva a szociális munkások által a gyermekekkel folytatott beszélgetésekre, amelyeket mindkét szülő jelenlétében tartottak, és külön meghallgatta a nagyobbik fiút is;
- úgy ítélte meg, hogy nem ad helyt a gyermekek visszaköltözés elleni kifogásának: a kisebbik fiú esetében, mivel úgy tűnt, hogy még nem érte el azt a kort és érettséget, amelynél célszerű lenne figyelembe venni a véleményét; az idősebb fiú esetében pedig úgy ítélte meg, hogy a gyermekek érdeke elsőbbséget élvez a kifejezett véleményükkel szemben;
- megállapította, hogy nem áll fenn komoly kockázat, hogy a gyermekek Oroszországba való visszatérése fizikai vagy pszichológiai károsodásnak tenné ki őket, vagy elviselhetetlen helyzetbe hozná őket;
- továbbá úgy ítélte meg, hogy a három kérelmezőnek Finnországban később megadott menedékjog nem vonja kétségbe ezt a kockázatértékelést, mivel a gyermekek státusza az apjuknak megadott státuszból származik.

Összegzésképpen, bár a bíróság tudatában volt annak, hogy a visszatérés megnehezítené az apával való kapcsolattartást, az Emberi Jogok Európai Bírósága mégis úgy vélte, hogy a gyermekek legfőbb érdeke az, hogy visszatérjenek Oroszországba, és hogy a nemzeti bíróságok hatékonyan vizsgálták a releváns kérdéseket, tiszteletben tartva az ECHR 8. cikkében foglalt eljárási követelményeket.

Dura lex, sed lex.

(Köszönet az Aldricus csapatának és az eredeti cikket szerkesztő Francesca Maolinak)

09/10/2025

What's going on?... 🧐
A webinar dedicated to ‘Digitalisation regulation and impact on EU civil proceedings’, organised by the European Judicial Training Network (EJTN) with the support of the Scuola Superiore della Magistratura (SSM).

01/08/2025

EGYSZERŰSÖDIK A HIVATALOS IRATOK KÉZBESÍTÉSE OLASZORSZÁGBA

2025. július 1-jétől Olaszország csatlakozott a digitális irattovábbítások rendszeréhez az iratok kézbesítéséről vagy közléséről (2020/1784 EU rendelet) és a bizonyítékok felvételéről szóló (2020/1783 EU rendelet) európai rendeletek előírásainak megfelelően, amelyeket még 2020-ban fogadtak el a bírósági eljárások hatékonyságának és gyorsaságának javítása, a bizonyítékfelvételre vonatkozó együttműködési mechanizmusok egyszerűsítése, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a dokumentumok továbbításának és kézbesítésének felgyorsításának céljával, hozzájárulva ezzel a bírósági eljárások gyorsaságának javításához, valamint a polgárok és vállalkozások számára jelentkező késedelmek és költségek csökkentéséhez.

A decentralizált informatikai rendszer bevezetése a tagállamok bírósági és igazságügyi hatóságai közötti polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott együttműködés megerősítésének része, amely elengedhetetlen a belső piac megfelelő működéséhez és a polgári igazságszolgáltatási térség kialakításához az Unióban.

A decentralizált informatikai rendszer, mint a kérelmek, űrlapok és egyéb közlések továbbítására és fogadására kötelezően használatos kommunikációs eszköz, az (EU) 2020/1783 rendelet 35. cikkének és az (EU) 2020/1784 rendelet 37. cikkének megfelelően 2025. május 1-jétől lépett hatályba.

A dokumentumok és kérelmek továbbítása így ma már egy biztonságos és megbízható decentralizált informatikai rendszeren keresztül történik, az alapvető jogok és szabadságjogok teljes tiszteletben tartásával.

Miután Olaszországban a kézbesítésekről az ügyvédeknek kell gondoskodniuk, rendkívül fontos mérföldkő ez csatlakozás a nemzetközi ügyekben és a határokon átnyúló eljárásokban.

A rendeletek alkalmazásával kapcsolatos minden információ elérhető az európai e-igazságszolgáltatási portálon: https://e-justice.europa.eu/topics/taking-legal-action/european-judicial-atlas-civil-matters/serving-documents-recast_hu

26/03/2025

MIT TEGYEK, HA OLASZORSZÁGBAN ÖRÖKÖLTEM INGATLANT?

Egy örökség kezelése érzelmileg és bürokratikusan sem könnyű folyamat, ez pedig fokozottan igaz, amennyiben a hagyaték - vagy annak egy része - külföldön található. Amikor egy személy elhunyt, az örökösöknek egy sor adminisztratív lépésen kell keresztülmenniük, hogy megszerezzék az elhunyt által hátrahagyott vagyontárgyak tulajdonjogát. Ezek közül a hagyatéki vagyon ellenőrzésének elvégzése az egyik legfontosabb lépés a későbbi problémák elkerülése érdekében, mint például az örökölt vagyont terhelő terhek megléte vagy az elhunyt nevén lévő összes vagyontárgy beazonosításának elmulasztása.
Ennek az ellenőrzésnek az elvégzéséhez elengedhetetlen a telekkönyvi adatok és a jelzáloghitelek lekérdezése, két olyan hivatalos dokumentum, amelyek lehetővé teszik a hagyaték rekonstruálását és a jogi státusz megállapítását.

Az Európai Unió 2012 óta saját szabályozást alkalmaz az Unión belüli hagyatéki eljárásokban, s ezen szabályok ismerete jelentősen megkönnyítheti a nemzetközi vonatkozású örökléseket, hagyatéki eljárásokat.

Amennyiben olaszországi örökséggel kapcsolatosan magyar nyelvű jogi tanácsadásra van szüksége látogassa meg honlapunkat: www.drkmolnar.hu
vagy foglaljon időpontot irodánkban Toszkánában: 392 480 7213 vagy Budapesten: +36-305873006,
vagy küldjön e-mailt az [email protected] levelezési címre.

26/03/2025

TOSZKÁNA HOZTA MEG AZ ELSŐ REGIONÁLIS TÖRVÉNYT OLASZORSZÁGBAN AZ EUTANÁZIA KÉRDÉSÉBEN
2025. február 11.

Toszkána törvényt vezetett be az "orvosilag támogatott öngyilkosság" szabályozásáról, így ez az első régió Olaszországban az Alkotmánybíróság 2019-es döntése után, amely törvényileg szabályozta a kérdést: Regione Toscana – Legge n. 16/2025.

A regionális közgyűlés 27 igen és 13 nem szavazattal hagyta jóvá az intézkedést, egy olyan ülésteremben, ahol a balközép többség a Movimento 5 Stelle (5 Csillag Mozgalom) mellett sorakozott fel. A rendelkezés a Luca Coscioni Egyesület által benyújtott népi kezdeményezési törvényjavaslatból származik, amelyet később a toszkán regionális közgyűlés egészségügyi bizottságában módosítottak, hogy megfeleljen az alkotmányos követelményeknek.

A 2025. február 11-én elfogadott törvény az első eset Olaszországban, amikor az eutanáziát regionális szinten szabályozzák. A szöveg az Alkotmánybíróság 242/2019. számú ítéletét ülteti konkrét jogszabályi keretek közé, amelyben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem büntethető az a személy, aki elősegíti egy teljesen beszámítási képességgel rendelkező, de visszafordíthatatlan lefolyású és elviselhetetlen szenvedést okozó kórképben szenvedő, életfenntartó kezeléssel életben tartott beteg öngyilkosságát.

Az életvégi döntés szabadsága csak egy jog az emberi méltósághoz, nem kötelező élni vele. Mindenki kezelheti hite, kultúrája és belátása szerint.

A törvény tartalmáról bővebben itt: https://www.biodiritto.org/Biolaw-pedia/Normativa/Regione-Toscana-Legge-n.-16-2025-modalita-organizzative-per-la-procedura-medicalizzata-di-assistenza-al-suicidio

Magyar nyelvű felvilágosítás irodánkban: [email protected]