24/07/2026
🌍 A Global Federation of Competitiveness Councils san diegoi programjának panelbeszélgetései ismét megmutatták, hogy az innováció sikere nem kizárólag a kutatási teljesítményen vagy a rendelkezésre álló finanszírozás nagyságán múlik.
A valódi kérdés az, hogy egy térség képes-e az új tudást piacképes termékekké, növekvő vállalkozásokká és tartós gazdasági előnnyé alakítani. Ehhez nem elég az egyetemek, a vállalatok, a befektetők és a kormányzat párhuzamos jelenléte: közöttük működő kapcsolatokra, bizalomra, közvetítő szervezetekre és hosszú távú közös vízióra van szükség. 🤝
🎤 Saját felszólalásomban azt hangsúlyoztam, hogy az innovációpolitika végső soron regionális szinten sikerül vagy bukik el. San Diegóra sem egyszerűen városként, hanem funkcionális innovációs térségként érdemes tekinteni, amelyben az UC San Diego, a kutatóintézetek, a védelmi szektor és a technológiai vállalkozások nem önmagukban, hanem az egymás között kialakított kapcsolatok révén váltak meghatározóvá.
San Diego ereje abban áll, hogy tudatosan képes volt a kutatási eredményeket, a tehetséget és a védelmi területen létrejött képességeket új vállalkozásokká és teljes iparágakká alakítani. Ebben olyan katalizátorszervezetek is fontos szerepet játszottak, mint a CONNECT vagy a Biocom. Az európai tanulság azonban nem az, hogy ezeket az intézményeket egyszerűen le kell másolnunk, hanem az, hogy olyan regionális környezetet kell kialakítanunk, amelyben hasonló kezdeményezések létrejöhetnek és megerősödhetnek. 🚀
🇪🇺 Európában különösen nagy kihívást jelent, hogy az amerikai piachoz képest jóval kisebb és töredezettebb gazdasági térben működünk. A regionális innovációs különbségek ezért közvetlen versenyképességi akadállyá válnak.
A probléma sok esetben nem az, hogy Európában nincs kutatás, tehetség vagy közpénz. Inkább az, hogy hiányoznak azok a kapcsolatok, közvetítő intézmények, kockázati befektetők, tapasztalt vállalkozók és első megrendelők, amelyek a kutatási eredményeket eljuttatják a piacig. Egy újabb elszigetelt támogatási program önmagában nem képes ezt megoldani.
📌Arra is kitértem, hogy különbséget kell tennünk az egyes régiótípusok között. A leszakadó térségekben továbbra is alapvető az infrastruktúra fejlesztése és a kohéziós politika. Számos közép- és kelet-európai régióban azonban már jelen vannak az egyetemek, a kutatók és az ipari szereplők; itt elsősorban az ökoszisztéma hiányzó kapcsolatait, a nemzetközi befektetési hálózatokat és a piacra lépést segítő kapacitásokat kell megerősíteni.
📌Ehhez erősebb hidakra van szükség a kohéziós források és az olyan versenyalapú európai programok között, mint a Horizon Europe, a Digital Europe Programme, az Európai Innovációs Tanács vagy az Európai Védelmi Alap. Ezek a programok felgyorsíthatják a fejlődést, de nem helyettesíthetik a helyi vezetést, a bizalmat és a hosszú távú regionális együttműködést. 🌐
📌A panelek során szó esett a mesterséges intelligenciáról, az energetikai és biotechnológiai fejlesztésekről, a védelmi és kettős felhasználású innovációkról, az egyetemek gazdasági szerepéről, valamint arról is, hogyan alakíthatunk ki szorosabb kapcsolatokat az amerikai és az európai innovációs ökoszisztémák között. 💡
Különösen értékes volt mindezt a világ különböző részeiről érkező szakértőkkel, döntéshozókkal és innovációs vezetőkkel megvitatni. A versenyképesség végső soron annak képessége, hogy a tudásból lehetőség, a lehetőségből pedig valódi gazdasági és társadalmi érték szülessen.
